2.fejezet

Mire megérkeztünk késő lett őt nem nagyon zavarta hogy a szüleink nem tudják a lógást őszintén engem se mert már volt egypár kiruccanásom.Mindegy akkor most kivesz két nagy tárgyat a kocsijából.

-Ezek mik?-kérdezem.

-A szörfdeszkáink.Mostpedig gyere menjünk be a vízbe-mondta és befutott a hullámokba és rávetette magát a deszkájára (nem tudom hogy csinálta de király volt) mentem utána de nem éppen olyan szépen mint ő.Régebben mindig eggyütt szörföztünk/búvárkodtunk kicsi korunkban,de mostmár nem mióta átköltöztünk a városba.Szeltem a hullámokat mint mindig:csodás volt.De most nem a tengeren gondolkoztam és nem is ott voltam agyilag hanem máshol, teljesen máshol egy másik országban egy másik bolygón amit az emberek úgy neveznek A GONDOLKODÁS azon gondolkoztam 1)miért vagyok itt, 2) miért vele vagyok itt 3)miért is szörfözök?? Egy ember erre simán válaszolt volna de én nem én hagytam hogy a talánok a miértek és a mik kiderüljenek, mert kérdések nélkül könnyebb lenne az élet csak állnák egy nagy bolygón (nem a GONDOLKODÁSén) amin semmi sincs csak emberek, mert ha egyszer az ember  nem kérdezte volna meg:miért nincs egy olyan eszköz amin lehet egymással beszélni akármilyen távol vagyok egy embertő?,akkor nem lenne IPhone se IPad.Na befejezem az agy monológom (ami abból állt hogy beszéltem magammal) és próbálok figyelni hogy hogy állok a deszkás de a szememmel Roset keresem,de nem látom eltűnt.